Az elektronikus kerámia anyagok elektromos és mágneses tulajdonságaik miatt az elektronikai iparban használt kerámiákat jelentik; túlnyomórészt szervetlen, nem{0}}fémes szinterezett testek, amelyek elsődleges alkotóelemei oxidok. A hagyományos kerámiákkal összehasonlítva alapvető különbségeket mutatnak kémiai összetételükben, mikroszerkezetükben és elektromechanikai tulajdonságaikban, amelyeket olyan tulajdonságok jellemeznek, mint a nagy szilárdság, a magas hőmérsékletállóság, a kiváló elektromos szigetelés és a hangolható dielektromos tulajdonságok.
Ezeket az anyagokat általában szervetlen, nem fémes anyagokból-, például oxidokból, nitridekből és karbidokból- állítják elő, és olyan jellemzőkkel rendelkeznek, mint a nagy keménység, a magas olvadáspont, a kiváló elektromos szigetelés és a korrózióállóság. Az elektronikus kerámia anyagok elsődleges kategóriái közé tartoznak a szigetelő kerámiák, a piezoelektromos kerámiák, a dielektromos kerámiák és a félvezető kerámiák.
Az elektronikus kerámia anyagok a fejlett kerámiák egy osztályát alkotják, amelyet elsősorban elektromos, mágneses, optikai, akusztikai, termikus és mechanikai tulajdonságaik jellemeznek, és széles körben használják az elektronikai iparban. A precíz kompozíciós tervezés és az egyedi gyártási eljárások révén ezek az anyagok lehetővé teszik az elektromos, mágneses és optikai jellemzők precíz szabályozását, ezáltal a modern elektronikus információtechnológia nélkülözhetetlen alapanyagaiként szolgálnak.