A kerámia csöveket általában olyan anyagok felhasználásával állítják elő, mint az alumínium-oxid kerámia és a szilícium-karbid kerámia. Az alumínium-oxid kerámiákat nagy kopásállóság, nagy keménység, oxidációval és korrózióval szembeni ellenálló képesség, valamint rendkívüli szilárdság jellemzi széles hőmérséklet-tartományban, -az extrém hőtől a szélsőséges hidegig. A szilícium-karbid kerámia csövek ezzel szemben kiváló kopásállóságot, erózióállóságot és bizonyos fokú hősokkállóságot biztosítanak.
Különféle módszereket alkalmaznak a kerámia csőtermékek előállítására, beleértve a száraz sajtolást, a csúszós öntést, az extrudálást, a hideg izosztatikus préselést, a fröccsöntést, a szalagöntést, a melegsajtolást és a meleg izosztatikus sajtolást. Az elmúlt években hazai és nemzetközi kutatók további alakítási technikákat fejlesztettek ki, mint például a szűrőpréselés, a közvetlen koagulációs öntés, a gélöntés, a centrifugális csúszóöntés és a szilárd szabad formájú gyártás. A választott formázási mód a termék alakjától, méreteitől, geometriai összetettségétől és a kívánt pontosságtól függ. A cirkónium - oxid kerámia csöveket jellemzően 800 és 1000 fok közötti hőmérsékleten égetik ki , míg az alumínium - oxid kerámia csöveket kaolin égetésével állítják elő 1600 és 2000 fok közötti hőmérsékleten . A kerámia csövek gyártási ciklusa viszonylag hosszú, és a gyártási folyamaton belüli gépesítés és automatizálás mértéke viszonylag alacsony marad. Ezen túlmenően a gyártási folyamat nagy mennyiségű segédanyagot,-mint például gipszformákat, saggereket és bór-nitrid lemezeket{10}}, valamint jelentős energiafelhasználással jár szén, földgáz és villamos energia formájában; Következésképpen a kerámia csövek gyártását folyamatalapú gyártási rendszerként jellemzik, amelynek működési folytonossága viszonylag alacsony.